A sorozat első két részében a felnőttképzés-szakképzés dichotómiájával, és a vizsgáztatással, valamint a megszerezhető bizonyítványok, tanúsítványok típusaival foglalkoztunk. Korábbi írásainkat a témába megtalálod ITT és ITT. Ebben a bejegyzésben többek között az előzetes tudás, a kompetenciák és a képzési programok kerülnek terítékre.

A jelenlegi szabályozás szerint a felnőttképző intézmény, amennyiben valamilyen szakképesítés megszerzésére irányuló képzést kíván indítani, akkor a szakképzésért felelős miniszter által nyilvántartásba vett – egyszerűsítve „központi” – Programkövetelmény (PK) alapján képzési programot dolgoz ki. A képzési program tartalmát egyrészt meghatározza maga a PK, az abban előírt tartalom, az óraszámkeretek, a bemeneti feltételek, a szakmai követelmény-előírások és a vizsgatevékenységek leírás, valamint meghatározza még a jogszabály, amely előírja a képzési program fentieken túli kötelező tartalmi elemeit. A képzési program iránymutató a felnőttképző intézménynek, és hasznos információ a képzésen részt vevőnek, hiszen ebből tájékozódhat a képzés tényleges tartalmára vonatkozóan. Annak ellenére, hogy ugyanazon képzésről van szó, óraszámában, bizonyos tartalmi elemeit tekintve a képzési programok az egyes felnőttképző intézmények esetében különbözőek lehetnek, ez fejezi ki az adott képző egyediségét, a számára fontos hangsúlyokat egy programban. Sőt, előfordulhat az is, hogy egy intézménynek egy adott szakképesítésre vonatkozóan két különböző, egymástól részben eltérő képzési programja van: például azért, hogy az egyik egy hosszabb, elnyújtott ütemezéssel megvalósuló képzésként kerüljön megszervezésre, míg a másik egy intenzívebb, az előzetes tudást feltételező csoport számára megtervezett program.

Ahhoz, hogy a jelentkező egy képzésre beiratkozzon, teljesítenie kell a bemeneti feltételeket. Szakmai képzés esetén ez általában az iskolai előképzettség különböző szintjeit (nyolc általános, érettségi) jelenti, esetleg korábban már megszerzett szakmai előképzettség (pl. boltvezető esetén ilyen az eladó végzettség) meglétét. Ezen túlmenően a PK előírhat egészségügyi és/vagy pályaalkalmassági követelményeket: előbbi esetben foglalkozásegészségügyi szakellátónál szükséges orvosi vizsgálaton részt venni, utóbbi esetben pedig az intézmény a követelményeknek megfelelő alkalmassági vizsgálatot állít össze, melyet a jelentkezőnek sikeresen teljesítenie kell. A fentieken túl bizonyos – elsősorban ráépülő – szakmák esetében előírhat a PK 1-2 év, egy adott szakterületen, munkakörben letöltött szakmai gyakorlatot.

A képzés megkezdéséhez kapcsolódóan érdemes szót ejteni az előzetes tudásmérésről, vagy tudásbeszámításról. Ez valójában egy olyan mérés (teszt, gyakorlati feladat, írásbeli dolgozat, stb.), melynek keretében a szakképesítéshez (vagy bármely képzéshez) kapcsolódóan a képző intézmény felméri a jelentkező meglévő tudását, és ennek alapján dönt annak beszámításáról. Könnyű elképzelni azt, hogy ha valaki bolti eladó képzésre jelentkezik felnőttként, akkor több tapasztalata lehet ezen a téren, mint egy olyan fiatalnak, aki most jött ki az iskolapadból, pl.: korábban már dolgozott ilyen területen, esetleg elvégzett valamilyen képzést, stb. Tehát, ha a tanuló bír megfelelő előzetes tudással, akkor a képző intézmény felajánlhatja számára azt, hogy kevesebb órán kell részt vennie, vagy akár egy-egy tantárgyból elegendő, ha a modulzáró vizsgát teljesíti, és egyáltalán nem szükséges órára bejárnia. Ehhez kapcsolódik az az eset, ha a jelentkező korábbi végzettségével igazolja előzetes tudása meglétét, azaz ennek alapján kéri a tantárgyak elfogadtatását. Amennyiben a beszámítani kívánt végzettség nem teljesen fedi az elvégezni kívánt tanfolyam egyes elemeit, akkor az intézmény mérlegelési joga, hogy beszámítja-e és milyen mértékben. Például a jelentkező rendelkezik felsőfokú pénzügyi végzettséggel, és ennek alapján kér felmentést mérlegképes könyvelő modulok alól. Ebben az esetben a képző intézménynek mérlegelnie szükséges, hogy melyek azok a modulok, tananyagegységek, melyekre felmentést adhat a felsőfokú végzettség alapján. Másik példánkban egy társadalombiztosítási ügyintéző kér felmentést munkaerő-gazdálkodás modulból a bérügyintéző képzéshez: mivel mindkét képzésnél a munkaerő-gazdálkodás modul megegyezik, azonosítószámuk is ugyanaz, ezért a képző intézménynek nem szükséges mérlegelnie, meg kell adnia a felmentést a modul elvégzése alól.

A fentieken túl egy harmadik, szintén gyakran elhangzó, de néha talán túl általános fogalomról is ejtsünk szót, ez pedig a kompetencia, illetve a képzések során megszerezhető kompetencia. A kompetencián valamire való alkalmasságot értünk, a készségek és képességek azon együttesét, melyek képessé tesznek minket arra, hogy egy adott területen problémákat oldjunk meg. A kompetencia magában foglalja a tudásunkat, tapasztalatunkat is, azaz egy olyan képességrendszert, melynek segítségével döntünk, kivitelezünk és megvalósítunk egy adott területen. A képzési programok általában összegyűjtik és rendszerezik az adott képzés elvégzésével megszerezhető kompetenciákat.

A felnőttképzésben előforduló legfontosabb fogalmak körüljárását ezzel a bejegyzéssel zárjuk. Bízunk benne sikerült egy kis iránymutatást, jobb átláthatóságot adnunk a felnőttképzés működéséről, az azt meghatározó fogalmakról.


Mahler Balázs,
felnőttképzési szakember

Felnőttképzés - fogalommagyarázat I.

Felnőttképzés - fogalommagyarázat II.

Minden, amit a felnőttképzési szerződésről tudni érdemes